A Vujicsics azt jelenti a szerb és horvát népzenében, amit a Muzsikás a magyarban; együtt is indultak 1974-ben. Mindent tud a hangszeréről, beutazta a világot etcetera, etcetera, de hogy nagyon nyomult, azt nem lehet állítani: nyolc-tíz évente jött ki egy-egy lemeze; most a harmadik. Vujicsics az önazonosság zenekara: változatlan felállásban változatlan hangzás a hagyományőrzés, a régies előadásmód jegyében. Változatlan a vendégeskedő Sebestyén Márta is.
Az itt feldolgozott muzsikák zömében talán túl sok a könnyed szépség ahhoz, hogy az én romlott lelkem fogást találjon rajta, a kevésbé archaizáló, vérmesebb Adana oro vagy (és még inkább) a délszláv háború keservétől torokszorító Rastanak előtt azonban le a kalapom, sőt még tovább: maradok a földig tisztelettel: Marton László Távolodó